"Amire a science fiction igazából való" – Lengyel Péter: Ogg második bolygója

Jó ideje tologattam magam előtt Lengyel Péter könyvét. Az a helyzet ugyanis, hogy nagyon szerettem Lengyel Péter Macskakő című könyvét, ami egyszer, ki tudja miért, a kezembe akadt. Annak a könyvnek ugyebár semmi köze a fantasztikumhoz, és igazából sokáig nem is gondoltam arra, hogy ugyanaz a Lengyel írhatta ezt a könyvet, aminek a címe azért időről időre szintén elém került. Mikor realizáltam, hogy de, hirtelen nem tudtam, hogy 1. örüljek-e, hogy Lengyel Péter írt SF-et; 2. féljek-e, hogy milyen SF-et írt Lengyel Péter.


Akinek egyébként ez volt az első regénye: 1969-ben jelent meg. A  sci-fi gettóra nézve is beszédes, hogy mint azt az Új Forrásban megjelent elemzésből megtudtam, a Lengyelről mongráfiát író Visy Beatrix a könyvben nem vette be az elemzett művek közé az Ogg második bolygóját. Hogy miért, azt a tanulmányt jegyző Finta Gábor nem firtatja sokáig. Visy érvelése úgy hangzik, hogy Lengyel maga mondja a regényről, hogy "próbajárat" volt; szerintem meg arról van szó, hogy sci-fiként ponyvának tételeződött, aztán ennyi, de lehet, hogy én tévedek. Érdemes a témáról elolvasni ezt az interjút magával a szerzővel, mert tanulságos, a címet is innen loptam. (Finta egyébként szerintem meggyőzően bebizonyítja, hogy az Ogg szerves részét képezi az életműnek.)

A műre térve: réges-rég, jó messze innen az Eela nevű bolygóról elindult expedíció hazatérni készül. Az időnként hibernált legénység számára hat, a hajóidő szerint hatvan, az Eelán maradók számára hatszáz év telt el az expedíció indulása óta. A felébredő legénység hamarosan kapcsolatba lép az anyabolygóval, és miközben szívélyesen fogadják őket, hamarosan rájönnek, hogy valamit el akarnak titkolni előlük kései leszármazottaik. A civilizáció bezárkózott, az automatizált, jóléti társadalomban egyre kevesebben dolgoznak, egyre kevesebben fordulnak a tudomány felé. Az expedíciós csapat kiváló tudósai a földet érés után nyomozni kezdenek: vajon miért hagyott fel az Eela a világűr felfedezésével, és miért akarja valaki elérni, hogy ők se tegyenek fel kérdéseket?



Lengyel ezt mondta a regényről: “1957-ben eljutottam Lengyelországba, a már és még szabadabb világba. A házigazdám hozott Amerikából egy halom SF könyvet, felfaltam, beleszerettem a műfajba. Nálunk nem létezett valódi, gondoltam, megírom az elsőt. Szinte rögtön lefordították nyugat-németre, s – tárgyként – a legszebb könyveim egyike a japán kiadás.” Így néz ki egyébként:


Én pedig ennek mentén nem is azt akarom kiemelni, hogy az elején sűrű és egy irányba mutató, összeszedett plot hogy esik szét kicsit, és lesz kissé darabos-zavaros a végére, főleg azzal, hogy a földi emberiség is (látszólag totál feleslegesen) belekerül a képbe, az addigi szereplőink meg kikerülnek belőle; vagy arról, hogy a karakterek egyébként is kissé elnagyoltak; vagy arról, hogy tudományos szempontból néha erősen kellett dolgoznom azon, hogy felfüggesszem a hitetlenkedésemet. Ez mind ugyanis, azt gondolom, teljesen másodlagos dolog addig, működik a regény, és hát működik; gyakran egy-egy angolszász, korabeli SF-regény sem jobb ebből a szempontból. (Rád nézek, Philip K. Dick!)



Szóval inkább arról akarok beszélni, hogy mennyi SF-élményem jutott eszembe, miközben olvastam a regényt. A fent leírt alaphelyzet máris érdekes, és van egy csipetnyi PKD benne, bár nem viszi túlzásba Lengyel a paranoiát, mégis érezni. Az eelai társadalom aktuális helyzete Ursula K. Le Guint juttatta eszembe, A kisemmizettek egyik számomra érdekes elemét. A rejtély megfejtése után kibontakozó cselekvési tervről először az Alapítvány, aztán rögtön a Seveneves ugrott be, nem konkrét hasonlóságok miatt, hanem, hogy is mondjam, a lelke, a lényege miatt. Van itt terraformálás, de van némi - szintén nem túlzásba vitt, de megcsillantott - űrhorror is. Rengeteg jó ötlet sorakozik egymás mellett, SF-ötletek egész tárháza, egészen a lezárásig.

Talán az hiányzik a tökéletes összképhez, hogy az egységesebb első szakasz után a történet második - lényegi - részét is uralja egy ötlet rendesen végigvitt kifejtése; vagy az, hogy legyen egy vagy több olyan szereplő, akikhez rendesen tudunk kötődni. Vagy hogy a sok megcsillanó ötlet mind ki legyen fejtve ennél hosszabban. Nem tudom. Ami biztos, az az hogy összességében én nagyon élveztem ezt a könyvet, és nagyon sajnálom, hogy a szavazók szerint nem fért fel a magyar fantasztikum klasszikusait gyűjtő listára, amit még tavaly raktunk össze az olvasókkal karöltve a Mandiner.sci-fire.

Comments

Popular Posts