Néhány gondolat még az intézményrendszerről

Nagyon örülök, hogy Szabó István Zoltán vette a fáradságot a Próza Nostrán, és korábbi posztomra reagálva leírt egy csomó nagyon fontos dolgot, amire nekem ott nem volt helyem, illetve egy sor olyan dolgot, ami azzal a szöveggel vitázva világít rá pár dologra. Olvassátok el, aztán gyertek vissza.

Az egyik ilyen dolog, ami az említett poszt alatti Moly-threadben is előkerült valaki részéről, és elgondolkodtatott: miközben én nagyjából csereszabatosan használom a kritika, a recenzió és az ajánló szavakat, addig ezek egészen eltérő műfajokat jelölnek valójában. Azért is gondolok így erre, mert én személy szerint megpróbálom kicsit mixelni ezeket. Teljesen igaz, hogy a recepciónak nem csupán annyi, vagy éppen egyáltalán nem az a feladata, hogy eladja a könyvet - bár kétségtelen, hogy a kiadók ezért adják a példányokat. Kifejezetten fontos feladata lenne közvetítő kötegnek, amit Steve kiemel, mégpedig az, hogy más, eltérő, elemző olvasatot adjon egy adott műről - csak kevés ilyet látni.


Sőt, ahogy jobban belegondolok az ott felállított kis rendszerembe, az a helyzet, hogy én az ilyen jellegű, "szakmaibb", megfontoltabb, alaposabb kritikákat nem is feltétlenül sorolnám abba a kategóriába, amit ott leginkább könyszakmai-gazdasági szempontból közelítettem meg (“mennyire adja el a könyvet”). Ezeket inkább a második kategóriába, tehát “az egyszerű hírszolgáltatáson túlmenő anyagok” közé soroltam volna. Például a Mandiner.sci-fi “Nincs kifogás” rovatát - ahol tényleg hosszasan próbáltunk elemezni egy-egy szerintünk félrement könyvet - egyértelműen oda raknám.

Az is igaz, amit Szabó Dominik kommentelt az írás alá, miszerint az én hiányérzetem legalábbis részben abból táplálkozik, hogy nincs feedback - lekörmölöm az írásomat egy könyvről, lekörmöli Dominik, meg lekörmöli akárki más, és nincs rá egy darab reakció sem. A Mandinerre nehézkes volt regisztrálni és ott volt a sok főoldalról áttévedő troll; de a közösségi médiás felületeken is párját ritkítja, hogy diskurzus alakul ki az egy-egy műről szóló ismertetők alatt, és a blogokon is ritkán látni ilyesmit.

De ez mindegy is.

A legfontosabb kérdés ugyanis abban a cikkben, és a fejemben is a következő: milyen hangvétellel, milyen felületeken és milyen formában kéne írni úgy a fantasztikus irodalomról, hogy az a most meglévő falakon túljusson? Vagy ha az írás nem elég, mit kéne tenni? Vagy kell-e egyáltalán tenni valamit? Steve azt írja: “Ez a megszólítás leghatékonyabban talán akkor működhet, ha az egymástól ma többé-kevésbé elszigetelten működő szellemi műhelyek egyesítik kreatív energiáikat ennek érdekében és megszűnnek elszigetelt szekértáborok lenni.”

Ami jól hangzik, csak a praktikus oldalát nem látom egyelőre.

Comments

Popular Posts